Elemek szűrése dátum szerint: szeptember 2017

 Akadnak olyan élethelyzetek, amikor nem szükséges a vállalkozói tevékenységet bejelentett módon szüneteltetni, mindössze a vállalkozásban történő személyes közreműködéstől kell tartózkodni. Mi a különbség a vállalkozás szüneteltetése, illetve a vállalkozásban történő személyes munkavégzés szüneteltetése között? Cikkünkből megtudhatja.
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (Evtv.) 18. szakasza értelmében az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységét legalább egy hónapig és legfeljebb két évig szüneteltetheti.

A szüneteltetés tényét a változásbejelentési űrlapon a nyilvántartást vezető szervnél kell megfelelő módon bejelenteni, ami az egyéni vállalkozók nyilvántartásába bejegyzésre kerül.

A szüneteltetés alatt a vállalkozás nem folytathat tevékenységet, alkalmazottat nem foglalkoztathat.

Társadalombiztosítási szempontból a tevékenység szüneteltetésének legfontosabb „következménye”, hogy annak tartama alatt szünetel az egyéni vállalkozó biztosítása is, tehát olyan, mintha nem is állna biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban.

Semmilyen ellátás sem illeti meg, így táppénzre és egészségügyi szolgáltatásra sem jogosult. Sőt ez utóbbi esetében a 45 napos szabály sem alkalmazható, tehát a vállalkozását szüneteltető egyéni vállalkozó az első naptól kötelezett a Tbj. 39. § (2) bekezdése szerinti egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére.

Ugyanakkor a vállalkozót nem terheli a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség, illetve mivel nem számolhat el kivétet, egyáltalán nincs társadalombiztosítással összefüggő kötelezettsége.

A tevékenységét szüneteltető egyéni ügyvéd, illetve a kamarai tagságát szüneteltető közjegyző, szabadalmi ügyvivő jogállása az említett vállalkozóéval megegyező.

 Az egyéni vállalkozók az utóbbi időben megszaporodó hatósági ellenőrzéseket tapasztalnak. Ezek döntő többsége a törvényes működést biztosító előzetes jellegű ellenőrzés, melyre a működés megkezdését követő néhány héten belül kerül sor, ezt követően pedig eseti jelleggel végez a hatóság ellenőrzéseket. Mindkét esetben a cél ugyanaz: a törvényes működés biztosítása.

Az alábbiakban az ellenőrzésekkel kapcsolatos alapvető információkról számolunk be.

A nyilvántartásba vételt követően kötelező az ellenőrzés

Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény alapján a hatóság a nyilvántartásba vételt követő 30 napon belül, továbbá ellenőrzési terv alapján és eseti jelleggel ellenőrzi azt, hogy az egyéni vállalkozó működése megfelel-e a jogszabályi rendelkezéseknek.

Ennek keretében leginkább azt vizsgálja a hatóság, hogy az egyéni vállalkozó székhelye, telephelye vonatkozásában rendelkezik-e a használatot igazoló okiratokkal.

Ezen túlmenően az is vizsgálat tárgyát képezi, hogy az engedélyköteles tevékenységek vonatkozásában engedéllyel, a szakképesítéshez kötött tevékenységek (hús, hentesáru értékesítése, melegétel készítése stb.) vonatkozásában pedig megfelelő szakképesítéssel rendelkezik-e.

A nyilvántartást vezető szerv az egyéni vállalkozói jogviszony fennállásának időtartama alatt lefolytatott hatósági ellenőrzés keretében ellenőrzi azt is, hogy az egyéni vállalkozó esetében nem áll-e fenn a törvényben nevesített kizáró ok, továbbá, hogy nem áll-e valamely tevékenysége tekintetében foglalkozástól eltiltás hatálya alatt.

 Katás egyéni vállalkozó idén októberben szeretne nyugdíjba menni nők 40 év szolgálati idejű kedvezményes nyugdíjára lesz akkor jogosult. Nyugdíjazásához/nyugdíj igényléséhez szükség van-e egyéni vállalkozásának szüneteltetésére? Nyugdíj melletti munkavégzésére vonatkozik-e majd kereseti korlát? Ha igen, katás egyéni vállalkozó esetében a kereseti korlátjának alapja hogyan számítható ki? A bevétel 60 százaléka alapján? Olvasónk kérdéseire Winkler Róbert nyugdíjszakértő válaszolt.

Az öregségi nyugdíj megállapítása érdekében nem kell szüneteltetni vagy megszüntetni az egyéni vagy társas vállalkozói jogviszonyt, mert a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtására kiadott 168/1997. (X.6.) kormányrendelet 9/A §-a arról rendelkezik, hogy az öregségi nyugellátás megállapítása során az egyéni, illetve társas vállalkozói jogviszonyban álló személy esetén a biztosítási jogviszony megszűnésének napjaként azt a napot megelőző naptári napot kell tekinteni, amikortól az öregségi nyugdíjat megállapítják.

Gyakorlatilag ezen jogviszonyok esetében arról van szó, hogy az érintett vállalkozások a nyugellátás megállapítása napjától, automatikusan főfoglalkozású vállalkozói jogviszonyból kiegészítő tevékenységű vállalkozóvá válnak, mely alapján az érintett személyek már nem biztosítottak.

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a nyugellátás megállapításának akadálya a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)–b) és e)–g) pontja alá tartozó jogviszonyok fennállása, ugyanakkor a főállású kisadózói jogviszony a Tbj. 5. § (1) bekezdés j) pontja alá tartozó jogviszony, tehát a főállású kisadózói jogviszony megszüntetése ezen oknál fogva sem indokolt.

A nők kedvezményes nyugdíjazásában részesülő személyekre alkalmazni kell a nyugdíj melletti keresőtevékenység miatti úgynevezett keresetkorlátot, azaz amennyiben a nyugellátás folyósítása melletti Tbj. 5. §-a szerinti keresőtevékenységéből származó nyugdíjjárulék alapot képező jövedelme eléri a minimálbér tizennyolcszorosát – 2017. évben a 2 295 000 forintot –, a nyugellátás folyósítása a keresetkorlát elérését következő hónap első napjától az adott év végéig szünetel.

A nyugdíjas kisadózó vállalkozó nem főállású kisadózó, e jogviszonya alapján nem minősül a Tbj. szerinti biztosítottnak, ezért az e tevékenységéből származó jövedelmei a keresetkorlát vizsgálatánál nem relevánsak, továbbá társadalombiztosítási ellátásra sem szerez jogosultságot e jogviszonya alapján.